Kritikák, vélemények

Diana Landry:
A cím miatt először azt hittem, hogy egy sima és egyszerű meglátni és megszeretni történetet kapok, ami a “boldogan éltek, míg meg nem haltak” véggel fog befejeződni. A prológus elolvasásakor még mindig ezt hittem. Kellemesen peregtek a betűk és egy könnyed kikapcsolódásnak ígérkezett. Mégis azt kell mondjam, hogy nem teljesen ezt kaptam. De tudjátok mit? Ennek én örülök a legjobban! Egyszer sem volt olyan érzésem, hogy Óóóó, ezt én már valahol olvastam! Nem hosszú a regény, akár egy nyugodt délután is elegendő az elolvasásához. De ez ne riasszon el benneteket, mert tényleg egy jó történetet kap az, aki elolvassa. Egyet megígérhetek, hogy egyáltalán nincs kiszámítható végkifejlet.

Paroda Géborné:
Köszönöm szépen, hogy elolvashattam!
Nem az a szokványos love story és éppen ezért is tetszett.
Izgalmas, fordulatos, megható.

Köszönöm szépen!

Peetagey Smile:

Döbbenten láttam, hogy megtörtént események alapján íródott. Az ötödik fejezettől kezdve nekem ez komoly problémát okozott. Sajnálom, de én az ilyen történeteket nem bírom, nekem egy hasonló lehetőség elképzelhetetlen. Ahhoz túl testvéries a kapcsolatom az unokatesóimmal. Na de akkor az elejéről!

Számomra baromi fura volt már az, hogy odament egy idegenhez, és szó nélkül megcsókolta. Hát még az, hogy második nap le is fekszik vele. Nekem ez elég bizarr, akár csinálják mások, akár nem! De aztán jöttek a randik, és eléggé megkedveltem a szereplőket, aztán hopp! Jött az ötödik fejezet és talán néhány ember itt áll le a történettel. Őszinte leszek, én is le akartam! Egyszerűen nem bírtam olvasni. Pár óráig emésztettem a dolgokat, és akkor képes voltam újra nekiállni. És újra megálltam, mert folytatni akarták, együtt akartak lenni. Nekem ez valahogy... Nem, tényleg nincs jobb szó: túl sok volt. Csak leraktam a telefont és emésztgettem újra az egészet. Egy nap eltelt, mire eljutottam arra a pontra, amivel talán sokan nem fognak egyetérteni, de... Nem érdekelt! Nem érdekelt, hogy unokatestvérek, mert tudom milyen szerelmesnek lenni. Tudom milyen az, hogy közben valami oknál fogva nem lehetek vele. Leszólhattok ezért, de képzeljétek, engem soha nem érdekelt, ha kritizáltak. Elfogadtam bárki véleményét, de nem hatott meg. Mindenkinek van egy véleménye, és ha valaki ehhez negatívan áll hozzá, akkor még nyilván nem volt olyan erős szerelme, hogy mindent feláldozzon érte. Mert hát basszus, nem ez a szerelem lényege? Szeretve lenni, és viszonozni azt, miközben semmi más nem számít annyira? És akik azt állítják, ez szégyellni való, tudjátok mit? Nem az! Nagy bátorság kell hozzá! Szembenézni mindennel, mert tudod, hogy csak így lehetsz boldog.

Úgyhogy tovább olvastam, és tetszett! Fura még mindig, hogy járnak, de akkor is jó a történet. Mert odafigyelnek egymásra, próbálják a két családot összetartani. És bármilyen akadály is jött, kezdetben ugyan nehezen, de egyre könnyebben oldották meg a távolságot és minden szarságot az életben. Miért olyan nagy baj, ha egy pár próbálja a legtöbbet kihozni az életéből? Vagy akárki más? Mindenki ezt csinálja! És utána kaptunk egy csavart, és a boldog élet átvált egy kissé bonyolultabba, amikor már a saját életünk rendezése felbomlik, és próbáljuk a családdal átvészelni azt a sok rosszat, ami éppen jött. Szóval nem, nem találom rossznak a történetet.  Mert életszerű, és nem tucat!

Az embernek el kell különíteni az érzést, amit kivált ez a történet bennünk, és ha sikerül... Akkor jövünk csak rá, hogy igazából milyen egyedi, és jól megírt történet. Mert hát így van! Bárki, bármit mondhat, ez a történet hátborzongató ugyan, mert még nem találkoztunk ilyennel -legalábbis nagyon ritkán-, de akkor is így van. És aki nem tudja elfogadni, annak nem is kell. De akkor ne kritizálja, a párt, mert semmi joguk hozzá. Mindenki életében lehet "hibát" találni, senkinek nem "hibátlan" az élete.

Noémi:

Bevallom egy nagy sóhajtással kezdtem el a történetet mert nem vagyok oda annyira a nagyon szerelmes blogokért, de ez kellemes csalódás volt. A történet Annáról szól aki megismerkedik Zsolttal, első látásra egymásba szeretnek de azután jönnek a bonyodalmak. Nem akarom leírni mert nem szép spoilerezni... Az egész könyv blog már meg van írva ezért nem kell a kritikának is lógnia a levegőben. A történetet szépen felépíted, de sietsz. Az események olyan gyorsan történnek, hogy az olvasó csak kapkodja a fejét össze-vissza. Túl gyorsan, túl hamar történik minden nem hagyod, hogy kicsit kibontakozzanak a szereplők, ez érzések... Az érzések! Na azok nekem nagyon tetszettek! Remekül vannak megírva, de ahogy mondtam túl nagy sebességgel halad előre a történet, így nincs annyira nagyon nagy jelentőségük. Amúgy a gyorsan haladás a végére megváltozik, sokkal átgondoltabb és részletesebb lesz. A történet az a tipikus love story: első látásra szerelem, de aztán jönnek a bonyodalmak! De még mekkora bonyodalmak! A csaravarok nagyon jók! Imádom ha vannak csavarok a történetben, és a tiédben voltak. Ha azt kellene leírnom, hogy mekkorák akkor ennyit írnék: fontosak. Nagy jelelntőségük van a csavaroknak és most nem arra gondolok: Nagyon megkívántam a tejet és van a hűtőben. De amikor kinyitom a hűtő ajtaját nincs! Szóval fontosak a csavarok. A karakterek viszonylag kidolgozottak, ezzel nem volt semmi bajom. Mindenki érthetően viselkedik nincsenek benne, olyan cselekedetek amiket pl: én, nem így tettem volna. Igazából nekem nagyon tetszett, bár engem is meglepett mert kifejezetten utálom a Love storikat.

Ida:

Én is olvastam a történetet. Nagyon megfogott, és szinte magával ragadott. Képtelen voltam abbahagyni, és valóban szívfacsaró. Emlékszem a könnyeimtől már alig láttam a betűket. Rég olvastam ilyen szívbemarkoló történetet. Csak ajánlani tudom!

Evelin:

Mindenki, aki szereti a romantikus, drámai könyveket, akkor mindenképp ajánlom a Szív-hangokat. Ebből a könyvből érdekes tanulságokat vonhat le az olvasó, tényleg nem történik semmi ok nélkül! Engem nagyon megfogott tényleg csak ajánlani tudom!

Kővéri Ferencné:

A belső vívódásokat remekül ábrázolja az írónő. Az olvasó szinte a helyükbe tudja magát képzelni, átérzi a fájdalmukat. Csavaros a végkifejlet! Mélységesen elérzékenyültem a végéhez közeledve! Sokáig a hatása alatt fogok maradni. Nyitva hagyott egy ajtót, talán nincs teljesen vége a történetnek. Köszönöm, hogy elolvashattam! Bízom a folytatásban! Mindenkinek ajánlom, aki szereti az édes-bús romantikus, szerelmi történeteket! További sikereket kívánok!

Egri Zsanna:

Ajánlom mindazoknak, akik szeretik az érzelmes, szerelmes olvasnivalót.

Ez egy nem mindennapi szerelemről, és nem hétköznapi kapcsolatról szóló szívszorító történet.